Folytatjuk és egyúttal befejezzük az összefogásról való elmélkedésünket a harmadik résszel, amiben a politikai "elit" és a választópolgárok alkotta összefogást nézzük meg közelebbről.

Ha még nem olvastad el, kattins a vonatkozó linkre:

1. A Dávid Zoltán-féle összefogás a 2019-es választások utáni alakuló testületi ülésen
2. A Közösen Orosháza Városáért néven, a 2019-es választásokra alapított egyesület és később pedig frakció szimbolizálta ellenzéki összefogás

Az előző két bejegyzésben leírtakból az első rész már jól alátámasztja azt, hogy nem létezik igazán összefogás az elit és a választók között. Lényegében azzal, hogy a kormánypárti képviselők az ellenzék elnyomásával és számba nem vételével már kizárják az összefogást azokkal a polgárokkal, akik az ellenzék jelöltjeire és listájára szavaztak 2019-ben.

Emellett tetten érhető az is, hogy mennyire vonják be az állampolgárokat a döntéshozatalba, vagy mennyire kérik ki a véleményüket. Lényegében az alakuló ülés óta egyetlen egy közmeghallgatásra került sor 2019. november 20-án. A testület 2020-as munkaterve alapján idén novemberben kellett volna megrendezni a következő közmeghallgatást. Érthető, hogy erre nem került most sor, hiszen a járvány miatt ez meglehetősen nehézkes lenne. Mindazonáltal szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nem írja elő semmi, hogy évi mindösszesen egy alkalommal lenne kötelező közmeghallgatást szervezni. Erre vonatkozóan a 2019. december 18-i ülésén érkezett ellenzéki módosító javaslat Sebők Éva kezdeményezésére, aminek a lényege, hogy évi legalább kettő alkalommal legyen közmeghallgatás, és ebből legalább egy ne munkanapra essen. Természetesen a javaslatot leszavazta a kormánypárti többség.

Muszáj megemlíteni a nyilvánosság hiányát is ebben a pontban, hiszen az érdeklődő polgárok még mindig nagyon nehezen tudnak hozzáférni az információkhoz. A testületi anyagok egy része már elérhető a honlapon kereshető formában, azonban a jegyzőkönyvek egyáltalán nem, amik talán ugyanúgy fontosak, mint maguk az előterjesztések. Továbbra sem értjük, hogy ez miért jó és, hogy miként érvényesül a közérdek. Persze, aki kitartó, az végig olvassa a jegyzőkönyveket, de aki kevésbé, az egy ponton megunja, és hagyja az egészet a francba. Tehát ismételten követeljük azt, hogy minden testületi döntéshez kapcsolódó anyag legyen elérhető kereshető, PDF formátumban, hiszen így a nyilvánosság elve jobban érvényesül, és nem mellékesen sok időt és pénzt lehet megspórolni már azzal, hogy nem nyomtatnak ki száz oldalakat, és szkennelik be újra azokat. 

A nyilvánosság nem áll meg az elérhető dokumentumok minőségénél, mert fájóan hiányzik sokaknak az élő videós közvetítés. Ezt ellensúlyozandó Sebők Éva a saját Facebook-oldalán ugyan közvetíti az üléseket, de messze nem azt adja, amit a régi közvetítések, hiszen a kép a szavazótáblára mered, és olykor a hang is gyatra minőségű. Ezek ellenére nagyra értékeljük a nyilvánosság iránti elkötelezettséget, hiszen ez is több mint a semmi.

A nyilvánosságot nem erősíti a közpénzen működtetett Oroscafé sem, hiszen a testületi ülésekről ugye már csak írásban közvetít meglehetősen gyatra minőségben, amelyből végül egy kivonat készül az Orosházi Élet nevű nyomtatványba. Emellett az Oroscafé oldalán sokszor nehezen kereshető meg egy-egy cikk, ha például ellenzéki anyagra próbál keresni a naív Olvasó. Látható, hogy nincs kiegyensúlyozottság az Oroscafé nevű hírportálon és az Orosházi Élet nevű nyomtatványban.

Mindezek a kormánypárti oldalról tekintve egyáltalán nem mutatják valósnak a választókkal történő összefogást. 

De, hogy ne csak a kormánypártra vonatkozóan tegyünk megállapításokat, hanem az ellenzékre is, muszáj felhívni a figyelmet arra, hogy a KOV-nak lényegében egy felülete van, a Facebook-oldal. Ahogy korábban említettük, ezen az oldalon is elég egyoldalú a "tájékoztatás", hiszen a pártok között nincs kiegyensúlyozottság. Nem látható, hogy ez lenne az ellenzék kommunikációs felülete a választókkal, egyre ritkábban kerülnek ki bejegyzések.

Az ellenzéki képviselők közül látható, hogy saját Facebook-oldala csak Szabó Ervinnek, Papp Róbertnek, Sebők Évának, Raffai Jánosnak, és Fetser Jánosnak van. Tehát hat ellenzéki képviselőből öten élnek ezzel az eszközzel, ami talán a legjelentősebb ilyen médiaviszonyok közepette. Javasoljuk létrehozni ezt a platformot minden képviselőnek a kommunikáció fenntartására. Kiváltképp helyi ügyekkel kapcsolatos kommunikációra.

A Facebook-on legaktívabb képviselők egyértelműen Fetser János és Sebők Éva, akik érdemben is osztanak meg bejegyzéseket a várossal vagy éppen a megyével kapcsolatban. Papp Róbert javarészt saját pártja központi anyagait osztja meg - ezekről nem tudjuk, hogyan reflektálnak helyi ügyekre. Szabó Ervin oldalán pedig mostanság jellemzően a cukiságkampányt láthatjuk vagy épp a csicskáztatási üggyel kapcsolatos fejleményeket. Helyi ügyekre szintén nincs semmilyen reflexió már egy jó ideje, holott kis híján 9.000 fős követőtáborral rendelkezik.

Mivel Raffai János nemrégiben hozta létre Facebook-oldalát, így az ő esetében még messzemenő következtetéseket nem vonnánk le.

A fentiek alapján az ellenzék összefogása a választópolgárokkal szintén igencsak felemás.

És szeretnénk megemlíteni mindkét tábor kapcsán, hogy a nyilvánossághoz az is hozzátartozik, ha az ember kérdez. A már említett 13+1-es kérdéssor kapcsán csak két képviselőtől (Sebők Éva és Raffai János) kaptunk választ. 15 képviselő plusz 1 külsős alpolgármesterből ketten voltak hajlandóak megosztani gondolataikat a nyilvánossággal. Furcsa egy trend mindkét oldalon.

A fentiek alapján igazolható, hogy a választópolgárokkal való összefogás meglehetősen mérsékelten létezik, hiszen az jellemzően látszólagos néhány kivételtől eltekintve. A látszólagosság pedig javarészt akkor érhető tetten, ha abból politikai haszon származik, lásd például legutóbb Dávid Zoltán Facebook bejegyzését, amin az látható, hogy csütörtökön osztottak védőmaszkokat az arra járóknak. Szombaton már sajnos nem találkozhattunk velük. :(

Lényegében úgy fogható meg az úgynevezett választókkal történő összefogás, hogy fotókon és videókon mutassunk jól, egyébként pedig elvagyunk, mint a befőtt, letudtuk a kötelezőt, és vége. Ilyen trendek mellett meg kell becsülni azt, ha valaki aktív a Facebook-on, kommunikál, vagy éppen előterjeszt, módosítókat nyújt be, és kritizál.

Az egész írásban bemutattuk, hogy működik Orosházán a már elhasználódott összefogás kifejezés. Láthatóan nagyon nem jól. Ez az oldal, amit Orosházi Sztoriknak hívunk, azért jött létre, hogy mások helyett is igyekezzünk bevonni a nyilvánosságot, megosztani olyan információkat, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem lehet elérni.

Éppen ezért bízunk benne, hogy a jövőben a munkánkat nem nehezítik a fenti megállapítások, folyamatok, hanem felismerik néhányan, hogy igenis szükség van a kritikára, szükség van a nyilvánosság bevonására, a részvételi politikára, egymás meghallgatására. Ha ezzel a garnitúrával nem megy, és nem veszik észre magukat, akkor talán majd jön egy másik gárda, akik leváltják a nyilvánosságot kizáró rendszert.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is!