Videós interjút készített az Oroscafé a térség országgyűlési képviselőjével, Simonka Györggyel, akit az ügyészség mindösszesen az alábbiakkal vádol:
- kétrendbeli, felbujtóként, bűnszervezetben elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének,
- kétrendbeli, bűnszervezetben, gazdálkodó szervezet részére tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban elkövetett vesztegetés bűntettének,
- kétrendbeli vesztegetés elfogadása bűntettének,
- kétrendbeli, társtettesként bűnszervezetben elkövetett, kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntettének,
- kétrendbeli folytatólagosan és felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének megalapozott gyanúja megállapítására alkalmasak.
A történet hátterét most itt nem szeretnénk újra elmesélni, az Index meglehetősen jól összefoglalta.
A múlt héten lezajlott az előkészítő tárgyalás, mely során nyolc vádlott elismerte az ellenük felhozott vádakat, ebből négy vallomást nem fogadott el a bíróság.
Mindezek után az Oroscafé is felébredt, és készített egy kb. 17 percet felölelő interjút a képviselővel, melyek során roppant fontos részleteket érintettek az ügyről.
Első kérdésként fontosnak érezte a szerkesztő megkérdezni, hogy milyen érzésekkel lépett be a tárgyalóterembe. A kérdést komolyan vevő Simonka mélyen vall arról, hogy remegett a lába. A tárgyalóterembe felérve meglepődötten tapasztalta a képviselő, hogy 80-100 kamera, fényképezőgép is rá várt, ami számára nagyon félelmetes volt. Bizonyára sokat segített volna a komfortérzet javításában, ha az elmúlt időszakban talán mélyebb kapcsolatot ápolt volna a sajtó munkatársaival. Természetesen megtudhatja az egyszeri néző azt is, hogy az ellenzéki média mást se sugall, csakis a vádlott bűnösségét, ezzel szemben
soha senki nem gondol arra, hogy mi ezt nem követtük el, nem vettünk el mástól pénzt, mi nem csináltunk másképp, mint az országban mindenki más.
Mivel ott voltak Simonka rokonai, családtagjai, és nem tanúként, hanem vádlottként, nagyon rosszul érezték magukat.
Ezután az Oroscafé szembesíti az interjúalanyt a számokkal:
1,4 milliárd forint.
8 év 6 hónap.
33 vádlott.
Ezek igen súlyos számok.
Az ügyészség a képviselő szerint prekoncepció, néhány "ámokfutó" vallomása alapján készítette el a vádiratot, úgy, hogy lehetőleg elérje a vagyoni hátrány az 500 millió Ft-ot, amiből következik a 8 év 6 hónap. Emellett szerinte az ügyészség csak azért vádolt meg további embereket, hogy azok ne tudjanak tanúskodni Simonka mellett, és a védelmet segíteni, és hát ez borzasztó érzés.
Következő kérdés, hogy a harmadrendű vádlott, Simonka szerint miért nem fogadták el a fent említett négy vádlott vallomását. Mintha egyébként számítana a vádlott magánvéleménye, miközben a független bíróság hozott egy határozatot ezzel kapcsolatban.
Természetesen csak azért tettek vallomást nyolcan, mert meg akarták úszni felfüggesztett börtönbüntetéssel, és így élhették volna tovább az életüket, mintha mi se történt volna. Több tudósításból kiderült már, hogy az érintetteknek egyébként már van priusza, tehát egyfajta menekülőútként tekintettek erre. Simonka szerint, amikor kérdéseket tettek fel az érintetteknek, akkor azoknak fogalmuk sem volt a vádirat tartalmáról. De akkor miért nem utasították el mind a nyolc vallomást, miért csak négyet?
Ezek után az Oroscafé felteszi azt a kérdést, hogy a vádlott szerint miért volt szükség arra, hogy a tanúk adatait zártan kezeljék. Ismét elhangzik, hogy
ez egy rettenetesen félelmetes eljárás, komoly stressz és feszültség alatt éli az ember az életét, kevesebbet tud foglalkozni a családjával, a munkájával, természetesen félünk, és rettegett ettől mindenki.
Tehát ezektől a megrendítő terhektől sokan szabadulni akartak, a védelem tanúi több mint száza vannak, akik - köztük Simonka is - fél attól, hogy őket is retorzió éri.
Említésre kerül Hadházy Ákos, független országgyűlési képviselő és Bod Tamás (a Magyar Narancs újságírója) is, akit a védelem tanúnak akar beidézni. Az Oroscafé megkérdezi, hogy ez valóban így van-e. Simonka szerint már a nyomozási szakaszban történtek szabálytalanságok, amelyek felgöngyölítéséhez szükség van a vallomásukra. Feltéve, hogy igazat fognak mondani a bíróság előtt - nem az ilyen helyzetekre szokás mondani, hogy "Mindenki magából indul ki"?
A képviselő szerint rengeteg a hamis bizonyíték, amiket kértek, hogy zárjanak ki az ügyből, emellett szakértőket kértek kirendelni bizonyos értékelési kérdések eldöntésére, hiszen az ügyész és maga Simonka sem képes megállapítani például egy hűtőház értékét.
Mi nem bűnözők vagyunk, hanem áldozatok.
Az Oroscafé professzionális módon a Simonka-idézetre rákérdez, hogy fenntartja-e ezt a kijelentést. Meglepő fordulat következik az interjúban: természetesen fenntartja az állítást. A néző ledöbbent arccal, tátott szájjal néz maga elé a meglepetés hallatán. Természetesen nem fogadják el a vádiratot, amit elegáns módon "teleregény"-nek posztrofál a vádlott. (Ennyire azért nem sértettük volna meg a néhai Horváth Ádámot, aki feltalálta a Szomszédok c. sorozattal a teleregény műfaját.) A vádirat fals számokat tartalmaz, olyan árazásra, amire a vádirat kitér, nincs is semmilyen lehetőség, és csak azért találták ki a fentebb említett ámokfutók (szegény Kozsó), hogy Simonkát le tudják vadászni.
Az Oroscafé alákérdezést teljesen elvető interjúja azzal folytatódik, hogy Simonkáék kiknek az áldozatai valójában. Kiderül, hogy van egy nagyon befolyásos csoport - és most tessenek készülni -
Azoknak köszönhetjük, hogy ma azon a padon ülünk, azoknak a vádlottaknak a padján ülünk, ahol Nagy Imrét elítélték, és Nagy Imre nem kért kegyelmet. Mi sem kérünk kegyelmet, mi sem kérünk semminemű védelmet, semmiféle befolyásgyakorlást. Egyszerűen megelégszünk az igazsággal.
Szép monológ, de a kérdésre igazából semmilyen kézzelfogható választ nem kap a néző. És azért tegyük hozzá, hogy Nagy Imrét egy diktatórikus rendszer ítélte el koncepciós perben. Ezzel az analógiával Simonka György a jelenlegi rendszert hasonlítja Kádárék megtorlásához? Mit szól ehhez majd Orbán Viktor pártelnök úr?
A folytatásban az Oroscafé nagyon próbálja megszorongatni az interjúalanyt azzal, hogy szerinte valóban tévedhet-e ekkorát az Ügyészség. Újabb meglepő fordulat - Simonka tisztán látta, hogy az Ügyészség és a védelem álláspontja között óriási az eltérés, és nem értik, hogy miért lehet ekkora a különbség, szinte hihetetlen, sci-fi-be illő történet (szerencsére a műfaj ennél sokkal többet tud). Ismét előkerül az ellenzéki média, akik miatt akkora nyomás nehezedett a vádlottakra és a környezetükben lévőkre, hogy már saját maguk is elhitték azt, hogy már csak az a kérdés maradt, hogy megússzák-e vagy sem. Az egész ügytől a képviselőt asztmával kellett kezelni, mert sokat köhögött.
Én kedd óta egyet nem köhögtem.
(Szeretnénk megjegyezni, hogy az asztma annál némileg komolyabb betegség, minthogy az ember olykor köhög, és aztán hirtelen elmúlik. Ajánljuk a vonatkozó Wikipedia szócikket.)
Sajnos kiderül, hogy két-három évig nem nyilatkozhatott a képviselő, nem tehette meg, hogy bármilyen mondandójának üzenetjellege legyen. De szerencsére ezután már a képviselő áll a sajtó rendelkezésére (Index, HVG, stb. figyeltek?)
Készüljenek fel a kedves olvasók, mert elérkezünk egy ellenzéki témához, nevezetesen a kérdés az, hogy gondolkodott-e Szabó Ervin azon ajánlatán, hogy akár le is mondhatna parlamenti mandátumáról. Döbbenetes válasz a lekezelő, cinikus gesztikulációk hadával: a képviselő álma, hogy parlamenti képviselő legyen vagy Orosháza polgármestere, és hát kétszer bukott el. Szerinte belekapaszkodik minden hírfoszlányba, és megérti őt - micsoda empátia! De van, amit még Simonka György sem ért - hogy a túróba lehet az, hogy az a Szabó Ervin oktatja ki Simonka Györgyöt, aki cinkostársa volt csicskáztatóknak, rabszolgatartóknak (amely állítással kapcsolatban tudjuk, hogy elsőfokon nem állta meg a helyét)?
Az Oroscafé megneszelte, hogy talán ezek súlyos állítások, így megkérdezi, hogy mire alapozza ezeket. Kiderül, hogy ez személyes vélemény, látott néhány iratot, meghallgatta a szóbeszédet, és ezek alapján nincs morális alapja Szabó Ervinnek ("szélhámos, megélhetési politikus") arra, hogy Simonkát vádolja. Azért halkan kérdezzük meg, hogy ha az ellenzéki média egy nagyon gonosz dolog, amiért leközöl híreket az ügyről tények alapján (és nem vádaskodik), akkor az tényleg teljesen rendben van, hogy egy elsőfokú bírósági határozattal szemben egy személyes vélemény alapján ítélkezzünk?
A lemondáshoz kapcsolódó kérdéshez is eljutunk nagy nehezen, e szerint nem Szabó Ervin fogja megmondani, hogy mikor mondjon le, de még csak nem is maga a mandátum birtokosa, hanem maguk a dél-békésiek. Azt, hogy ez miként derül majd ki, egy szó sincs, márpedig véleményünk szerint ezt csak és kizárólag egy időközi választással lehetne felmérni. Bár tény, hogy el lehetne szórni egy Nemzeti Dél-békési Konzultációra néhány milliót is megfelelő eredményt elérve, de nem akarunk tippeket adni.
Végül utolsóként felmerül a kérdés, hogy a képviselő egyeztetett-e Orbán Viktorral a politikai jövőjéről. Simonka jelzi, hogy nem kér védelmet (és ezt mindenki tudja, aki ismeri), önként mondott le mentelmi jogáról, semmi másra nincs szüksége, csak az igazságra. Kiderül, hogy beszélt a miniszterelnökkel, többek között az alábbiakról:
- Az orosháziak tanuszodájáról
- A szentesi út felújításáról
- Mezőkovácsházi tanuszodáról és tornacsarnokról
- Orosháza egyetemvárossá tételéről
- És még sok olyan projektről, amit megígértek a választás alkalmával, de még nem teljesült
Magyarán szólva a válaszból nem derül ki egyértelműen, hogy volt-e szó az ügyről kettejük között vagy nem, ezt bízzuk a jövőre.
forrás: Mérce
Köszönjük szépen az alákérdezős interjút az Oroscafé-nak, tanulságos volt, igazán jól hasznosultak a ráfordított adóforintok. A magunk részéről csak reménykedni tudunk abban, hogy a képviselő úr kitárja kapuit minden sajtóorgánumnak, és egyszer olvashatunk vagy láthatunk olyan interjút is, mint pl. az ATV Egyenes beszéd c. műsorában szokás vagy pl. az Index nemrégiben indult rovata, a Kibeszélő. Ha valaki megnézné élőben is, alább megteheti.
