2019. október 13-án lezajlottak az önkormányzati választások Orosházán is, ez minden bizonnyal sokak számára nem újdonság - talán csak azoknak, akik azért nem mentek el választani, mert nem értesültek a demokrácia soron következő piros betűs ünnepéről.

Mind nagyon jól tudjuk az eredményt, így hát nagyon röviden. A polgármesteri székben a következő 5 évben ismét Dávid Zoltánnal találkozhatunk a Fidesz-KDNP színeiben, az egyéni körzetek közül hetet szintén ezen formáció jelöltjei nyertek meg, kettőt az "összellenzéki" együttműködés két jelöltje, míg kompenzációs listáról ketten az "összellenzéki" együttműködés listájáról, egy régi ismerős az MSZP színeiben, további egy a kormánypártok listájáról. Egyetlenegy egyéni körzetben alakult az eredmény rendkívüli módon - 417-417 szavazatot kapott a kormánypártok és az "összellenzéki" szövetség jelöltje, emiatt januárban időközi választás keretében dől majd el a mandátum sorsa.

A fenti eredményekből látszik, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetségnek jelentős többsége van az önkormányzati testületben. De mégis hogy fordulhatott elő az, hogy a kormánypártok ekkora többséget tudtak elérni úgy, hogy például a polgármester, illetve gyakorlatilag majdnem az összes egyéni választókörzet egyéni győztesei kevesebb, mint 50%-ot szereztek?

A válaszhoz nem kell messzire menni, hiszen történelmi pillanat volt az idei év augusztus havának 14-ik napja, amikor is a város korábbi polgármestere, Fetser János bejelentette, hogy mégsem vesz részt az ellenzéki együttműködésben, amelyet azzal a céllal hívtak életre, hogy Orosházán is esélyt kapjanak azok, akik a kormánytól és az előző városvezetéstől eltérő véleményen vannak a város/ország ügyeiről. 

Az MSZP-Párbeszéd-Liberálisok-LMP-Szolidaritás közös polgármester-jelöltje, illetve egyéni képviselőjelöltek kiugrottak a korábbi megegyezésből - itt jegyeznénk meg, hogy a valasztas.hu oldalán mindegyik jelölt csak az MSZP logójával jelent meg, így kérdéses a többi szervezet valódi támogatása.

És ha már a fenti képernyőmentésen láthatunk számokat, érdemes mögé nézni az eredményeknek. Egy teoretikus kalkuláció szerint, mely csupán a történelmet, így a ténylegesen leadott szavazatokat veszi figyelembe, az alábbi eredmény született volna, ha az ellenzéki együttműködés teljesen lefedi az ellenzéki pártokat (ide nem értve a Munkáspárt jelöltjeit és a 4. és 9. egyéni választókerületben indult független jelölteket):

A fenti számításból nagyon szépen kikövetkezik, hogy ha nincs kiugrás az ellenzéki együttműködésből, akkor a képviselőtestületben ma ellenzéki polgármester ülne kilenc ellenzéki egyéni képviselővel, illetve egy Fidesz-KDNP jelölttel. A kompenzációs listáról bejutott képviselőkkel ez a poszt nem foglalkozik, mivel maximum négy további képviselőt adhatott volna ez alapján a Fidesz-KDNP. Tehát a testületben legrosszabb esetben is 10-5 arányban szerzett volna többséget az ellenzék, amely nagyon szépen leképezte volna a város választói akaratát.

Látható, hogy itt kiugrás egyértelműsítette a Fidesz-KDNP győzelmét, és újabb 5 évnyi regnálását biztosította be a városban. Szóltak pletykák a kiugrás okairól, amelyekkel ez a bejegyzés nem szeretne foglalkozni, mert azok belső egyeztetések lenyomatai lennének, és hiteles forrás nem áll rendelkezésre.

Mindazonáltal a teóriák kedvelőinek nyújtanánk egy nagyon kézenfekvő magyarázatot, melynek alapját a homo politicus alapvető működési mechanizmusa adja. A homo politicus az embernek azon rendszertanilag még tudományosan el nem ismert alfaja, amely kénye-kedve szerint azt az oldalt támogatja, amely saját érdekeinek jobban megfelel, a valódi választói akarat képviselete olyan nyomokban fedezhető fel benne, mint a Fanta üdítőitalban a narancsrostok.

Mert mi végre ezen elmélet, ha végső soron nem igazolható? 2019. november 4-én tartotta meg alakuló ülését az új képviselőtestület, melyen az ilyenkor szokásos napirendi pontokat tárgyalták meg a megválasztott előljárók, így például az alpolgármesteri kinevezéseket (erről később külön beszámolunk), és az önkormányzati bizottsági tagságokat. Ennek keretében valamilyen érthetetlen módon az "összellenzéki" frakció (Bodóczi András, Sebők Éva, Papp Róbert, Szabó Ervin) nem kapott lehetőséget külső bizottsági helyek betöltésére (ilyenre az orosházi önkormányzatnál van lehetőség, szemben például a Békés Megyei Közgyűléssel, ahol csak és kizárólag a közgyűlés tagjai lehetnek bizottsági tagok). A bizottsági tagokról szavazáskor az MSZP (és csak az MSZP) egyetlen képviselője (Fetser János) hihetetlen professzonalizmusát bizonyító tárgyalási technikával elérte, hogy három külsős bizottsági tag is helyet kapjon az egyes bizottságokban.

Ilyen formán a Fidesz-KDNP vezette testület sajnos másképp gondolkodott, mint régi motoros párttársuk Pokorni Zoltán, aki a mai Fővárosi Közgyűlésen jelezte, hogy a bizottsági tagságok ne legyenek hatalmi játszmák függvénye, hanem tükrözze a választói akaratot, az arányosságot. Pokorni Zoltánnak végtelenül igaza van, sajnálatos, hogy pártjában a hasonló hangoknak már régen nincsen közönsége.

Így alakult ki az az elképesztő és antidemokratikus megoldás november 4-én, hogy a Fidesz-KDNP a választói akarattal szembemenve inkább a mindenhol harmadik, egyben vesztes MSZP-t kínálta meg pozíciókkal, szám szerint hárommal. Azt az MSZP-t, amelyik kiugrott az ellenzéki együttműködésből, és ezzel ellopva a lehetőséget arra, hogy más idők köszöntsenek be a városban.

Mindenki bátran használja a fantáziáját belátása szerint.

Mi, a magunk részéről Márki-Zay Péterrel értünk egyet, ami a kiugrást illeti (12:13-nál):

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal is.