Orosházi Sztorik

Orosházi Sztorik

Két út van mindenki előtt: a vakcina vagy a fertőzés - Interjú Dr. Szabad Zoltánnal

2021. január 11. - oroshazisztori

A koronavírus-járvány okozta helyzet kapcsán szerettünk volna olyan véleményt is látni, olvasni az országos sajtón túl, amelynek van helyi kapcsolódása is. Nos, örömmel jelentjük, hogy sikerült megszólaltatnunk Dr. Szabad Zoltánt, a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnökét, aki jelentős orosházi gyökerekkel rendelkezik.

Interjúnkban a helyi kötődésről, a koronavírus-helyzetről, kórházi kapacitásról, adatokról, és végül a védőoltások fontosságáról beszélgettünk a szakszervezeti vezetővel. Az interjúkérdéseket 2020. december 16-án küldtük el a szakszervezeti elnöknek, ezekre ma kaptunk választ. Nagyon köszönjük, hogy ebben a ritka nehéz helyzetben is rendelkezésünkre állt. És köszönjük Németi Zoltán barátunknak, aki ténylegesen elkészítette vendégszerzőként az alábbi interjút.

Dr- Szabad Zoltánforrás: mok.hu

Akkor figyeltem fel rád, amikor adtál egy interjút a Népszavának, mint az Orvosi Szakszervezet elnöke. Ha jól tudom, orosházi vagy. Összefoglalnád röviden a pályádat? A legutóbbi infóm az volt rólad, hogy Angliában dolgozol - hogy kerültél hirtelen a szakszervezet élére?

1974-ben születtem Debrecenben, két éves koromban kerültem Orosházára, ahol pályakezdő szüleim mindketten állást kaptak az Üveggyárban. Orosházán éltem és tanultam 18 éves koromig, a Táncsicsban érettségiztem. Debrecenbe mentem orvosi egyetemre, ahol 2000-ben végeztem, majd a debreceni Kenézy Kórház Általános Sebészeti Osztályán kezdtem el dolgozni sebész rezidensként. 2006-ban szakvizsgáztam, egynapos sebészettel és járóbeteg ellátással foglalkoztam 2010-ig, amikor - mivel négy helyen dolgoztam egyszerre - vettem egy nagy levegőt, és kimentem dolgozni az Egyesült Királyságba. 2020-ban a COVID miatt itthon ragadtam. Eleinte nem lehetett kimenni dolgozni, aztán egy idő után már nem akartam, és belekezdtem régi vágyam megvalósításába, találtam egy jó háziorvosi körzetet, és ma már ott dolgozom.

A szakszervezettel a kapcsolatot a járvány kezdete óta kerestem. Nagyon megrázó volt, ahogyan a szakmával kommunikáltak. Én 10 évig nem ebben éltem, nagyon szerettem volna tenni valamit. A nyár folyamán egyre közelebb kerültem a szakszervezet vezetéséhez, és a szeptemberi tisztújításon legnagyobb meglepetésemre én lettem az elnök.

Az említett interjú nagy nyilvánosságot kapott, több hírportál is tallózta. Úgy tűnik elég bátran beleálltál az érdekképviseletbe, és kimondod a problémákat. Azóta az Index.hu-nak is nyilatkoztál. Emlékszem, mit kapott az Orvosi Kamara a járvány első hullámában a kormánykommunikációtól, komolytalannak nyilvánították a megszólalásaikat. Téged megtaláltak-e már, érte-e a személyed vagy a mondandód kritika felőlük?

Bármilyen furcsa is, alapvetően nem rossz a kapcsolatunk a hatalommal, és mivel az elhíresült nyilatkozatom a második hullám közben született, talán óvatosabban is bántak egy orvosi érdekvédővel. A személyemet még nem érte támadás, kritika ért, szerintük politikai nyilatkozatot tettem.

A Népszavának november elején nyilatkoztál. Azóta mennyiben változott a helyzet? Gondolok itt a leterheltségre, eszközellátottságra, és az ellátásra a lehetőségekhez képest.

A helyzet annyiban javult, hogy a nyilatkozat után rövidesen minden kórház COVID-ellátó kórház lett, és átmenetileg csökkent a dedikált járványkórházak leterheltsége. A december nagyon nehéz volt, most ismét jól érezhetően csökken a nyomás az egészségügyön. Eszközellátottsággal főleg az első hullám alatt volt probléma, mint mindenhol a világon, míg ma azt látjuk, van elég védőfelszerelés. A képzett munkaerő, leginkább a képzett szakdolgozó, ami nagyon hiányzik a rendszerből.

Az átvezénylések véleményed szerint mennyire voltak ésszerűen koordinálva? Például az orosházi kórházból átvezényelték az Intenzív Terápiás Osztály javát a Kiskunhalasi Járványkórházba, majd az orosházi kórház is felkerült a COVID-kórházak listájára.

Igen, ez sok helyen így volt, próbáltak azzal a kevés humán-erőforrással úgy sakkozgatni, hogy mindig ott legyen elegendő dolgozó, ahol épp sok a munka, ezt láthatóan több-kevesebb sikerrel és némi káosszal sikerült megoldani. Most már egyenletes a terhelés, nem kijelölt járványkórházak vannak, kevésbé van szükség az átvezénylésekre.

Milyen gyakran tesztelik az egészségügyi dolgozókat? Volt egy nagy tesztsorozat, amikor a pedagógusokkal együtt gyorsteszttel tesztelték az egészségügyi dolgozókat is. Ezen kívül a kórházi orvosok és ápolók tesztelése folyamatos? Előfordulhat, hogy valaki fertőzötten dolgozik két teszt között, vagy esetleg azért, mert nem eshet ki a betegellátásból?

Sajnos erre nincs egységes álláspont, munkahelye válogatja. A tesztelés nagyjából folyamatos, és most már szerencsére az oltás is az. Bizonyos helyeken például azért nem kapják meg dolgozók a vakcinát, mert az elmúlt 3 hónapban nagyon sokan átestek a fertőzésen, és egyszerűen nem olthatók még. Olyan előfordult, hogy valaki tünetmentesen ment be dolgozni, és ez későn derült ki. Arrról nem tudok, hogy tünetes betegként is dolgozni kellett volna.

Van bármilyen visszajelzésed, információd Békés megyei kórházakból az ottani helyzetről? 2020 márciustól augusztus végéig 30 fertőzött volt összesen a megyében, mára (december 16.) ez a szám 9.765-re nőtt.

Sajnos nincs. Úgy érzem, ha kellő számú beteget be tudunk oltani, a nehezén már túlestünk decemberben. Lehet, hogy lesz harmadik hullám, de az oltottak számának függvényében enyhébbre számítok.

Mi a véleményed az adatközlésről? Néha úgy tűnik, mintha egy kis káosz uralkodna a megyei adatok körül. Egy, a 444.hu által készített videóban Haszán Zoltán és Szurovecz Illés beszélt arról, milyen nehéz naprakészen tájékoztatni a rendelkezésre álló adatokból. A sajtótájékoztatókon néha pedig egészen arrogánsan reagálnak újságírói kérdésekre. Az Operatív Törzs pedig jól láthatóan szelektál a sajtó kérdéseiből és végig az a kommunikáció, hogy minden rendben van, mindenből van elég.

Az adatközléssel én is, mint más egészségügyis, elégedetlen vagyok. Nem releváns adatokat kapunk meg, a lélegeztetőgépen lévő betegek száma talán a társadalom számára fontos lehet, a szakma számára azonban nem igazán informatív. Emlékezhetünk, a járvány kitörésekor a lélegeztetőgépek számában mérték a védekezés sikerességét, ez volt a COVID-terápia Szent Grálja, mára már nem az. A terápia nagyon sokat módosult az első hullám óta. Sajnos azonban a lényegi adatok (intenzív ágyakon kezeltek száma, intenzív osztályok halálozási rátája) jelenleg sem hozzáférhetők.

Ugyanakkor, bár van elég ágyunk és van elég lélegeztető gépünk, szakemberből, intenzív szakápolóból nincs elég. Ezért is kiemelt fontosságú az oltás.

A "többségében idős, krónikus beteg" megfogalmazás is csalóka, mert azt sugallja, aki fiatal és egészséges, annak nem lehet komoly baja, és nem csak az elhunytakkal kellene foglalkozni, mert nagyon sok beteg maradványtünetekkel, szövődményekkel gyógyul, róluk sosem esik szó. Ha erről is beszélnének, talán jobban tartana a lakosság a vírusfertőzéstől, mint a vakcinától.

Általában hogy látod az egészségügy helyzetét, főleg az új egészségügyi törvény tükrében? A béremelés és a hálapénzt érintő új szabályozás valóban megszünteti a paraszolvenciát?

Az egészségügy volt a rendszerváltás mostohagyermeke. 30 éve várjuk, hogy történjen valami érdemi változás. Most az orvosok bére rendezve lesz, cserébe egy kaotikus, jogbizonytalan helyzetbe kerülnek. Meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő években lesz igazán nagy szükség hatékony érdekvédelemre.

Végül mint orvost kérdezlek. Mennyire lehet gond a védőoltások megkezdésénél az 50-60%-os oltottságot igénylő nyájimmunitásra az oltásellenesek, a járványt bagatellizálók, és összeesküvés-elmélet hívők egyre növekvő tábora?

Nagy gond lehet. Már most láthatjuk, hogy jelenleg a lakosság oltási hajlandósága 20% alatt van (akik biztosan beadatják maguknak), míg akik biztosan nem, az 40% körül. Ez egy nagyon szerencsétlen arány. Németországban a lakosság kb. 50%-a biztosan beadatja az oltást. Ide kellene nekünk is eljutnunk, hogy az a bizonyos nyájimmunitás létrejöjjön, és az élet visszatérhessen a normális mederbe, melynek az egyéni és társadalmi fontosságát nem kell ecsetelnem.

Jelenleg, úgy vélem, a legfontosabb a meggyőzés, elmondani az embereknek, hogy két út áll mindenki előtt: a vakcina vagy a fertőzés. Nem lehet a végtelenségig tökéletesen védekezni, belefásulunk, egyre több kockázatot vállalunk szociális életünk érdekében. Ki fognak nyitni az iskolák, a szórakozóhelyek, az éttermek. Aki nem oltatja be magát, előbb-utóbb a betegséggel fog szembesülni. És mivel ez egy náthavírus, akár többször is megfertőződhet.

Az oltás kockázata sokkal kisebb. Magyarországon, ha igazak a becslések, már 2.000.000 ember esett át a fertőzésen, ebből 10.000 beteget elveszítettünk, és nincs hivatalos statisztikánk egy nagyon fontos rétegről, azokról, akiknek az életük hátralévő részében súlyos szövődményekkel kell élniük. Ezzel szemben az Egyesült Államokban december végéig beoltottak ugyanennyi (2.000.000) embert, akik közül egy sem halt meg, és bár nincs információnk arról, milyen hosszú távú mellékhatások lehetnek, az egészen bizonyos, hogy ezek nem összehasonlíthatóak azzal, amit egy vírusfertőzés rejt magában.

Köszönöm, hogy rendelkezésre álltál.

Örömmel. :)

ELINDULT AZ OROSHÁZI SZTORIK CSEVEGŐJE! CSATLAKOZZ A KÉPRE KATTINTVA!

cseveg_cover_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://oroshazisztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr8616384584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása